A BrassaÏ Társaságról


 

Egy információs szívrendszer megteremtésének szándékával indult el Brassóban, 1990. március 15-én, a magyar televíziózás. Azóta juttat el híreket, krónikákat, beszámolókat Brassó-, Kovászna és Argeş megyei nézőinek, hozzájárulva az együttélés, felelősség- illetve magyarságtudatának fejlesztéséhez.

A brassói magyar televíziózás támogatása, kulturális örökségünk megóvása, fennmaradása vezérelte azt a 12 férfiút, akik, 2001. október 18-án létrehozták a Brassaï Társaságot. A brassói születésű világhírű fotográfus nevével fémjelzett társaság mindenkori célja, felkarolni a brassói magyar televíziózást, minőségi fotó és mozgóképalkotásokat, ápolni kulturális, nyelvi megmaradásunkat, hagyományainkat.

Tudás és kultúra ápoló nemzet vagyunk. Oda kell figyelnünk arra a módra hogyan formálódik újra az évtizedeken át tudatosan szétrombolt, hagyományos polgári társadalom, mi az egyén és közösségek szerepe ebben az átalakulásban, hogyan fejlődik az emberekben a polgári felelősségérzet, mennyiben tudunk érzékennyé válni a közösségi gondok, teendők iránt.

A Brassaï Társaság a kultúrát választotta, mint járható legrövidebb út, ebben az alakuló világban, mely erősíti a helytállás értelmét, a magyarságtudatot, a kisebbségi lét felvállalását, a megmaradást, az erdélyi magyar társadalom jövőjének alakítását. Ezt az utat választani kell, tiszta fejjel és igaz szívvel. Ezen az úton járók közössége a barátság, a bizalom, a szeretet köré épül.

A Brassaï Társaság, immáron tízedik alkalommal szervezte meg a legnagyobb magyar nevét viselő bált, amely egyre jobban kezd befészkelődni a köztudatba. A Széchenyi bál egy kiváló alkalom arra, hogy a társaságra terelje a közfigyelmet, a szervezőknek egy hitvallás, a találkozás, az együttlét örömén túl egy bizonyték, hogy érdemes.

Irodalmi versenyek, vetélkedők, gyerek-rajzversenyek rendszeres támogatása, a Bartalis János vers- és énekmondó versenynek felajánlott díja mellett, évente, Brassaï-díjjal tünteti ki azokat a személyeket, akik a magyarok identitástudatának fejlesztésén munkálkodnak. A díj kimondott célja, hogy megőrizze a magyar értelmiség és szellem eredményeit, erősítse az értelmiség elkötelezettségét a művészet, és a kultúra ápolása mellett.

A legszélesebb értelemben vett magyar kultúra akkor marad meg, ha a települések, a régiók büszkék a maguk szobrászaira, festőire, tudósaira, pedagógusaira, színészeire. Nem kell szégyellni a hazafiságot, hogy a fiataljaink itthon is találjanak példaképeket, ne csak a nagyvilágban. Ha azt akarjuk, hogy Brassóban századok múlva is magyarul beszéljenek, meg kell becsülnünk a közöttünk élő érdemes embereket.

Hiszünk abban, hogy a Brassai Társaság tevékenysége eleget nyom a latban, nemzetért végzett szolgálat.